A TISZAKANYAR PROJEKT HONLAPJA

 A település a középkori (Tisza)Varsány (amely 1691-ben egy tatárdúlás, illetve a Rákóczi-szabadságharc idején egy rác betörés miatt elpusztult) Alsóvarsány-pusztai részén alakult ki. A terület csak a XX. Század elején kezdett újra benépesülni. Rákócziújfalu 1950.január 6-án vált önálló településsé Rákóczifalva határrészéből.

A lakosságszám 2000 fő körül mozog.

Domborzata

A kistáj 80 és 105 m (Király halom) közötti tszf.-i magasságú, löszszerű üledékekkel fedett hordalékkúp – síkság. A felszín több mint 50 % – a alacsony ármentes síkság, negyede-negyede az enyhén hullámos síkság (a Ny-i részen), az ártéri szintű síkság (peremeken) orográfiai (hegyrajzi) domborzattípusába sorolható. A kistájon szórványosan megjelenő, 1-5 méter magas, löszös homokkal fedett homokbuckák, a kistáj D-i felében megjelenő, kusza hálózatot alkotó elhagyott folyómedrek, morotvák, valamint a kunhalmok jelentenek némi változatosságot. A település fontos szerepet tölt be az országos ökológiai hálózat övezetében, a Közép Tisza Tájvédelmi Körzetben.

Talajadottságok és növényzet

A település környékén gyakori a szikes mocsaras, a sós sivatagi társulások, a vakszikfoltok, a hernyópázsitos rétek. Zömmel löszös üledékeken, 9 talajtípus alakult ki. A legnagyobb kiterjedésűek a kedvező mezőgazdasági adottságú alföldi mészlepedékes és a réti csernozjomok. A talajvízhatás alatti mélyebb fekvésű területek kiterjedt talajtípusát az agyag, vagy agyagos vályog mechanikai összetételű réti talajok és kisebb kiterjedésben (3 %) a fiatalabb, kisebb humusztartalmú réti öntés talajok található. A lágyszárú fajok között megtalálható a süntök, a farkasfog, a magyar sóballa, stb. A jelentéktelen kiterjedésű erdőgazdasági területeket fiatal- középkorú, zömében kemény lombos erdők borítják. A Tiszántúli flórajárásba (Crisicum) tartozó kistáj potenciális erdőtársulásaiknak a fűz – nyár- éger ligeterdők, tölgy – kőris – szil ligeterdők, a sziki tölgyesek és a tatárjuharos lösztölgyesek tekinthetők.   

Éghajlat

 A terület éghajlata mérsékelten meleg – száraz, de közel fekszik a meleg – száraz éghajlatú öv határához, a D-i részek már igen szárazak. A több mint száz éves megfigyelések alapján a napsütéses órák száma 2020 körüli, a nyári napfénytartalom 800 – 820 óra, a téli 185 – 190 óra. A maximális hőmérséklet 34, 4 – 34, 7 fok, a minimális 17, 2 fok, az évi középhőmérséklet: 10, 2 – 10, 3 fok. A csapadék évi összege 510 – 540 mm közötti, de a D-i részen az 500 mm sem éri el. A leggyakoribb szélirányok északi, északkeleti, déli irányok követik egymást. Az átlagos szélsebesség 2, 5 m/ s körül van. A talajfagy a leghidegebb években megközelítette a 90 cm.- t.

Mezőgazdasági területek és az állattartáshelyzete

A külterület jelentős részét ma is mezőgazdasági növénytermesztés fontosabb kultúrái a búza (25-50 q/ha), az őszi árpa (20-35 q/ha), a kukorica (30-50 q/ha),ipari növények közül a napraforgó, repce a takarmánynövények közül a lucerna, fénymag, mustármag termesztése a meghatározó. A szántó művelési ág az uralkodó. Fűszernövények közül a hagyma, fűszerpaprika, petrezselyem, sárgarépa, csemegekukorica, amelyeket mintegy 400 ha – os öntözött területen termesztik.  A közigazgatási területének csak kis részén vannak gyepterületek, ezek főleg az ártereken, a véd töltéseken kívül. A településen található szántóterület: 1549, ha, legelő – gyep: 96 ha, erdő: 73 ha.  A fenti adatokból látható, hogy a község mezőgazdasági jellegű település. A rendszerváltás után a az állattartásra is rányomta a bélyegét. Az állatállomány létszáma a korábbi évekhez viszonyítva jelentősen lecsökkent, tulajdonképpen önellátásra rendezkedett be a település lakossága. Külterületi, gazdasági jellegű állattartás néhány majorra korlátozódik (melyek egy része üres, használhatatlan), változó állatlétszámmal.